Negyedik helyről indulok, Alonso az első, aztán Fred és aztán Hami. Utánam Seb, Nico, Robert, John (az újonc), Nick…

A taktika szerint az én kocsimban négy körrel több üzemanyag van.

Megigazítottam a sisakrostélyomat. Tűz a nap. Melegem van. Aztán Ronald megpaskolta a vállamat és lement. Aztán kialudtak a piros lámpák… és rájöttem, hogy inni sem tudok, mert elszakadt az az átkozott cső.

-         Még egy kör kellene és megmenthetsz körülbelül…

-         Nem tudok, be kell mennem. – mondtam Joshnak.

-         Rendben, akkor többet kapsz és megcsináljuk egyből.

-         Nem jó. Gumi nem kell, csak tankoljatok.

-         Rendben. – mondta. A tankolásnál begyulladt a csőr. Olyan szerencsétlenek voltak, hogy négy másodpercükbe tellett eloltani. Ezt nem hiszem el!

-         Pilar, semmi gond, menj, lehetsz akár ötödik vagy negyedik is. – aztán a következő jó hír az volt, hogy Seb megelőzőtt az egyenesben. Aztán megtörtént az, ami a legeslegrosszabb: nevezetesen eltört a kormányrúd. Levettem a lábam a gázról, nekimentem a gumifalnak. Mielőtt elhagytam a pályát, merényletet indítottam el az autó orrkúpja felé, de nem jártam sok sikerrel, azzal, hogy belerúgtam. Leszedtem a bukósisakot. Mélyeket lélegeztem. Stef mozdulatlanul ült, rám se nézett, csak magában füstölgött (akárcsak a kocsi) A versenyt Hamilton nyerte, mögötte Fred és Seb. Alonso kiesett.

1. Pilar Vanderfsott – 60p   

2. Lewis Hamilton – 54p

3. Frederic Gourday – 52p

4. Sebastian Vettel – 51p

-         Ha innen veszítjük el a bajnokságot… én… - sziszegte a csapatfőnököm.

-         Olyan nincs. – bátorította Nathan.

-         Reméljük. – fordított hátat. Ideges.

-         Nem tudom, fogalmam sincs, mitől tört el. – tárta szét tanácstalanul Dean a kezét.

-         Még ez is. – morogta Nat.

-         Egyszerű lenne azt mondani, hogy Pilar nem tolta vissza kattanásig, de…

-         …de az nem lenne igaz! – háborodtam fel – Olyan lúzernek nézek én ki?! – fakadtam ki.

-         Figyelj, Kimivel is megesett, egyszerű figyelmetlenség.

-         De a másik magyarázat az lenne, hogy sokat rázkódott a térded, vagy…

-         …vagy esetleg technikai hiba! – vetettem fel.

-         Pilar, tudom, hogy ideges vagy…

-         Nem vagyok ideges, csak mérges, mert nem az én hibámból fejeztem be a versenyt. Bocs.

-         Nem gond. Elmentek pihenni és kész. Amúgy is Valencia nem a te pályád.

-         Egyetértek.

       Az évtized esküvője! Férjhez ment a férfiak vadiúj nőideálja!

      Múlt héten hatalmas esküvőt tartott a Német sztárfocista, illetve újdonsült felesége, a világbajnokcím-védő, Pilar Vanderfsott.  

    „Hihetetlen esküvő volt, el sem hiszem, hogy meghívtak”- vélekedtek többen is. Mások a menyasszony Clara Weinas által tervezett 26000eurós esküvői ruháját látva úgy vélekedtek, már érdemes volt eljönniük. Rengeteg világsztárt láthattunk. Mint például Fernando Torres, Didier Drogba, Kimi Räikkönen, Felipe Massa, Lewis Hamilton… valamint a főnökök: Montemezlo, Domenicali, Todt… vagy a fiatal német énekesnő: LaFee.

  Mivel a fiatal párnak túl sokan gratuláltak ahhoz, hogy hozzájuk férjünk, néhány sztárt kértünk meg, ők hogy látják Bastiant és Pilart: „Hát… szép pár” – foglalta össze pár szóban Felipe Massa. „Talán inkább őket kellene kérdezni” – vonta meg a vállát Kimi Räikkönen. „Illenek egymáshoz, ahogy én látom legalábbis… és…” –kezdte el Christian Lell, de Lukas Podolski tréfásan hátba vágta és elmentek.

 Habár sokan (főleg a női nem képviselői közül) szívükhöz kaptak, mikor a fiatal feleség térdig merült a tengerbe, egyértelműen vidám hangulatot teremtett. Valószínűleg a férje is így gondolta, mert…

-         Bocs! – kért bocsánatot Giancharlo, ugyanis nekem jött.

-         Nem baj. – dörzsöltem meg az orromat.

-         Gratulálok! – mosolyodott el. – nem tudtam elmenni, ezer bocsánat, de az ágyat nyomtam.

-         Oh, már jobban vagy?

-         Mi? Ja, igen, persze, köszönöm. Az meg mi? – nézett a kezemre.

-         Ja, csak az esküvői… izé… hat oldalt írtak róla. Tessék, most úgysincs időm elolvasni, a fotókat lásd legalább, most rohanok! Szia! – nyomtam a kezébe a színes Ok! magazint.

- Csak még egy pár kört, akkor elég adat lesz. – mondta Josh. Teszteltem az új pályán. Aztán végre kiszállhattam.

- A váltóval küzdök, de pillanatnyilag ő az erősebb. – morogtam, mikor kiszálltam.

- Valami nem százas. – mondta Nathan.

- Szerintem se. – mondta Luca.

- Luca, te Fred mérnöke vagy… - rökönyödtem meg.

- Neki se megy. – Hát ez csodálatos. 

Leültem a Home-ba. A pálya maga szép helyen van, de inkább szemétlerakó helyen lenne jó pálya, mint jó helyen ilyen béna.

-         Leülhetek? – kérdezte mögöttem valaki. Megismertem a hangját. Annabell.

-         Igen. – suttogtam. Cigaretta volt a kezében, DKNY póló és Chanel márkájú fehér napszemüveg. Az arcomba fújta a füstöt.

-         Hallgatlak. – dőltem hátra, hogy ne kelljen köhögnöm. Új cigit vett elő, rágyújtott. Ujjaival a fekete asztalon dobolt.

-         Tudom, hogy kivel találkozol szinte minden nap titokban. – mondta lassan, fenyegetően.

-         Tényleg? Erről még én sem tudok, kivel?

-         Ne tedd az ártatlant. – felelt rekedten. – Akarod, hogy kimondjam? A volt barátommal. Tudom, hogy miattad… és…

-         Ne kezd már megint. Igen, régen szimpi voltam neki, de aztán megmondtam neki, mi az ábra. És vége.

-         Minden egyes nap elmegy délután.

-         Tényleg? Az én férjem, ismétlen férjem, is. Méghozzá edzésre. Ha egyszer focista, erre nem gondoltál? Nem az én dolgom, nem is értem, miért húzom rajta fel magamat. – álltam fel