- Összegezve az a bajod, hogy azt hiszi, hogy félsz? – kérdezte Kimi. Türelmetlenül bólintottam. – neked meg az a bajod, hogy nem félsz és…
- Igen, igen!
- Bocs, de ehhez szerintem jobban értenek a nők.
- Ne hidd. Most hallgathatnám, hogy „sírd ki magad” és effélék. Csak muszáj volt valakivel beszéljek.
- Jól állsz az összetettben.
- Na épp ez az! Ilyenkor hagynám abba?
- Pilar, bocs, de… figyelj. Nagyon fiatal vagy. Rohadtul. Van még időd bajnokságokat nyerni, egy idény nem a világ vége. Ugyanannyit tudnál gyakorolni meg minden.
- Kimi, ne kezd már!
- Bocs. Ezért váltam el Jennitől.
- Na peersze…
- Oké, de szerepet játszott benne.
- Főleg, hogy hozzáment a személyi edzőjéhez.
- Lapozzunk.
- Részemről.
- Nem megyünk el valahová…?
- Oké. Olyan helyre, ahol van ital.
- Vinnélek én másféle helyekre…? – vigyorodott el.
- A hölgy egy Martinit kér. – válaszolt helyettem Kimi.
- Ja. – morogtam.
- Ahogy elnézem, lesz ebből négy is. – mondta a pultos. – maga a férje, ugye? Min bukott ki ennyire? – kérdezte Kimitől.
- Nem vagyok a férje. Csak közeli barátja.
- Ahh… vagy úgy… - húzta el a száját.
- Én vodkát kérek. – felelt Kimi.
Egy órán belül már én is vodkát ittam. És nem csak egyet.
- Pilar, hogy bírod a piát? – kérdezte Kimi.
- Hát… rókázni nem fogok. – csuklottam. – de… voltam már jobban is.
- Áú. – emeltem fel a fejemet. Nagyon fájt…
- Hogy vagy? – kérdezte Kimi. Körülnéztem. Egy hotelszobában voltam, mellettem Kimi, színjózanul.
- Hát te…?
- Semmi különös, csak az ital nem száll a fejembe olyan könnyen, mint neked. Elaludtál a pulton. És idehoztalak, mert ha hazaviszlek, akkor kiakadsz, hogy miért vittelek haza. – keservesen elvigyorodtam.
- Milyen igaz… - Kimi ettől függetlenül ugyanúgy ivott, csak a változatosság kedvéért most az asztalon lévő üvegből. Ránéztem. Majd elaludtam… valószínűleg. Kimi megsimogatta az arcomat, aztán odaállt az ablak elé. Eléálltam... vihogtunk egy sort és a többire nem emlékszem... |