- sszegezve az a bajod, hogy azt hiszi, hogy flsz? – krdezte Kimi. Trelmetlenl blintottam. – neked meg az a bajod, hogy nem flsz s…
- Igen, igen!
- Bocs, de ehhez szerintem jobban rtenek a nk.
- Ne hidd. Most hallgathatnm, hogy „srd ki magad” s efflk. Csak muszj volt valakivel beszljek.
- Jl llsz az sszetettben.
- Na pp ez az! Ilyenkor hagynm abba?
- Pilar, bocs, de… figyelj. Nagyon fiatal vagy. Rohadtul. Van mg idd bajnoksgokat nyerni, egy idny nem a vilg vge. Ugyanannyit tudnl gyakorolni meg minden.
- Kimi, ne kezd mr!
- Bocs. Ezrt vltam el Jennitl.
- Na peersze…
- Ok, de szerepet jtszott benne.
- Fleg, hogy hozzment a szemlyi edzjhez.
- Lapozzunk.
- Rszemrl.
- Nem megynk el valahov…?
- Ok. Olyan helyre, ahol van ital.
- Vinnlek n msfle helyekre…? – vigyorodott el.
- A hlgy egy Martinit kr. – vlaszolt helyettem Kimi.
- Ja. – morogtam.
- Ahogy elnzem, lesz ebbl ngy is. – mondta a pultos. – maga a frje, ugye? Min bukott ki ennyire? – krdezte Kimitl.
- Nem vagyok a frje. Csak kzeli bartja.
- Ahh… vagy gy… - hzta el a szjt.
- n vodkt krek. – felelt Kimi.
Egy rn bell mr n is vodkt ittam. s nem csak egyet.
- Pilar, hogy brod a pit? – krdezte Kimi.
- Ht… rkzni nem fogok. – csuklottam. – de… voltam mr jobban is.
- . – emeltem fel a fejemet. Nagyon fjt…
- Hogy vagy? – krdezte Kimi. Krlnztem. Egy hotelszobban voltam, mellettem Kimi, sznjzanul.
- Ht te…?
- Semmi klns, csak az ital nem szll a fejembe olyan knnyen, mint neked. Elaludtl a pulton. s idehoztalak, mert ha hazaviszlek, akkor kiakadsz, hogy mirt vittelek haza. – keservesen elvigyorodtam.
- Milyen igaz… - Kimi ettl fggetlenl ugyangy ivott, csak a vltozatossg kedvrt most az asztalon lv vegbl. Rnztem. Majd elaludtam… valsznleg. Kimi megsimogatta az arcomat, aztn odallt az ablak el. Ellltam... vihogtunk egy sort s a tbbire nem emlkszem... |