Aztán másnap bekopogtam a saját házam ajtaján. (nagyon menő igaz?)
- Bocs, hogy tegnap csak úgy… - kezdtem, mikor nyílt az ajtó.
- Igen? – kérdezte fölényesen.
- Sarah! – mondtam. Mondtam? Inkább dühöngő elmebeteg módjára ordítottam…
- Igen? – kérdezte újra.
- Mi a jó eget keresel te itt? – csikorgott a fogam.
- Bastian hívott.
- Aha, na persze… ki zsarolta meg, hogy ezt tegye? – kérdeztem lenézően. – előbb hívná fel Ronaldot, mint téged.
- Pedig ő hívott. Mert látta a mai újságot. – mosolyodott el diadalmasan.
- Bastian nem az a fajta, aki elhiszi a mocskos lapokban írtakat. Na beengedsz még ma a saját házamba? – arrébb állt és folytatta.
- Igen, tudom. De a szemének csak hisz…
- Mi a bajod? – jajdultam fel – ha… - a kezembe dobott egy borítékot…egy fotó Kimiről és rólam, mikor épp az ablaknál csókolózunk... a kezem megremegett.
- Bastian! – kiáltottam. Majd elindultam a nappali felé.
- Hé! Vedd le a cipődet, összesározol mindent! – mondta Sarah színpadiasan gesztikulálva. Ledobtam a táskámat és visszaléptem mellé.
- Abbahagyhatnád ezt a bunkó viselkedést. – mondtam.
- Miért tenném? Nem én vagyok a bunkó, hanem az, aki az állítólagos „közeli barátj…”
- Kussolj. – sziszegtem.
- Szép a gyűrű. – vette fel Sarah az asztalról Bastian gyűrűjét. Levette! Levette!!! Ezen a ponton durvult el az agyam. Ahogy csak bírtam orrba vágtam a csajt. Sikoltott és az arca elé rakta a kezét. Ömlött az orrából a vér.
- Eltört az orrom… eltört az orrom… - mondta hangtalanul
- A nyakad is el fog, ha nem teszed le azonnal. – feleltem, mire lerakta a gyűrűt. Bastian kilépett és mikor meglátta Saraht (ezt nyilván csak logikázhatta, mivel a csaj arcán több vér volt, mint plasztikai műtét) mellétérdelt. Rám se nézett.
- Sarah. Várj, hívjak orvost?
- A-a… ’em kell… - mondta mély orrhangon.
- Bastian, én… - fogtam meg a vállát. Megfordult. Az arcán olyan dühöt láttam, mint már régen. És még mindig nem szólt hozzám egy szót sem.
- Senkit sem szerettem annyira, mint téged. – suttogta-
- Hé, és én… - kezdte Sarah…
- Bastian, esküszöm, hogy…
- Félreértem? Én mindent félreértek? Elmegyek pár napra. Nem fogok elmenni a futamra. – mondta rekedtem, majd felkapta a táskáját, rám hagyva a házat és Saraht… |