Nos, ilyen hangulatban teltek a napok. A srácokkal közben megbeszéltük, hogy a hétvégén Zugspitze-n találkozunk. Biztos jó buli lesz ez is. :P

Nos, szombat hajnalban indultunk Kimi gépével. Mivel 9-re beszéltük meg a találkozót így hogy odaérjünk, korábban indultunk. Mindannyian (Kimi, Én, Toni, Rami és Heikki) még visszaaludtunk. 8-ra érkeztünk meg. Elindultunk a hotelünkbe. A Schwangauban szállt meg a kis csapatunk. Nagyon gyönyörű hely. A királyi kastélyoktól 1,5 km-re vagyunk. És ez a friss levegő. Imádnivaló! El tudnék itt is éldegélni.

A recepción Kimi szobát foglalt, és megkérdezte itt van-e már valaki a csipet csapatból. Seb és Robert. Elköszöntünk, majd felmentünk lepakolni. Picit még visszadőltem, majd fél óra múlva lementünk. Épp ekkor lépett be Renata és Fer.

-          Ááá! Renata!

-          Fay! Kislány! – ölelgettük meg egymást mosolyogva.

-          Mesélj! Mi volt veled? – kérdeztem izgatottan.

-          Hú, te azt tudnád! Majd mesélek! És veled?

-          Velem is volt pár dolog.

-          Akkor este csajos duma?

-          Naná! Úgy hiányoztál már!

-          Te is nekem!

-          Lányok.  Fer felrohan a cuccokkal, és utána indulunk síelni, oké?

-          Oké!

Követtük Sebit a kocsiig, amit ő szerzett… Egy furgon volt. Kérdőn néztünk rá.

-          Ti felültök hátulra, és ketten beülnek vezetni! Stílusos!

-          Oké. Én vezetek! – mondta az összes fiú egyszerre. Végül kő-papír-olló-val eldöntöttük, hogy Heikki vezet és Rob ül be mellé. Hátulra felpattant mindenki, majd elindultunk. A srácok valamit elkezdtek énekelni, amit velük együtt énekeltünk már a 3. újrakezdésnél. Közben megállt Heikki, mert tehenek vonultak át az úton.

-          Gyerünk Fernando! Ott egy nagy bika! Lovagold meg! – vihogott Seb.

-          Miért lovagolnám meg?

-          Mert te olyan torreádor vagy! A nagy spanyol torreádor!

-          Csak tudd, a torreádorok a köpenyesek, nem akik meglovagolják.

-          Lényegtelen!

Sebi az út hátralevő részében annyit beszélt, hogy már nekem száradt ki helyette a torkom. Végre megérkeztünk. Még eltartott, mire a sípályára értünk, de ez már nem volt vészes. Mindenki kapott sílécet illetve snowboard-ot.

-          Gyere. Megtanítom az alapokat!

-          Igen is, uram! – viccelődtem.

Kimi megmutatta, hogy is kell elindulni, fékezni, és biztonságosan esni! Még ezt is! Ez a mai nap ezzel telt el. Én próbáltam lesiklani, de folyton elestem. Már teljesen átfagytam! A büfénél leültünk mindannyian és forró teát iszogattunk. Közben persze nagyon jókat beszélgettünk. Már kezdett sötétedni, így úgy döntöttünk, ideje visszaindulni a szállásunkra. Lelki szemeim előtt már megjelent a jó puha, meleg ágyacska. Egyszer csak lelassult a kocsi, és megálltunk. Sötét volt, hideg, és mi csak álltunk! Értetlenül néztünk Fernando-ra, aki visszafele vezetett. Kipattant a kocsiból, majd kinyitotta a motorháztetőt. Valami füst jött ki belőle.

-          Kész. Ez kilehelte a lelkét is! Annyi! – tárta szét a kezét. Mi lesz most?