Amennyire tudtam odasiettem Renata-ék ajtajához. Elkezdtem dörömbölni. Ren nyitotta az ajtót.

-          Nagy baj lesz Ren! Umberto most ment le, hogy Kimit megverje!!!

-          Mi?

-          Micsoda? – jött Fer is. Bólintottam, mire ő elrohant. Ren becibált a cuccaimmal együtt, és leültetett a kanapéra, hogy a lábam is fel tudjam rakni.

-          Umberto? Mit keresett itt? Mit akart tőled? – kérdezte dühösen.

-          Elmesélek mindent. Az úgy volt, hogy, tegnap… - mindent elmeséltem neki, a reggelt, megmutattam az üzenetet is neki, és aztán az Umberto-val való találkozást is. – Ennyi volt. Ez történt.

-          Gyanús nekem ez az Umberto.

-          Nekem is, ezért nem akartam szóba…

Ekkor nyílt az ajtó. Pár pillanat múlva Fer jelent egy monoklival a szeme körül. Ren azonnal felpattant.

-          Te jó ég! Mi történt? Bajod esett?

-          Nem. Semmi. Szerzek egy kis jeget és mindent elmondok. – pár pillanat múlva egy jeges zacskóval tért vissza a monoklin tartva.

-          Mi történt? Kimi jól van? – kérdeztem azonnal, amint leült.

-          Kimi jól van. Kissé leitta magát. A bárban épp bunyózni akartak volna, mikor én megakadályoztam.

-          És… Ez a…

-          Amikor Kimi felé fordultam, mivel nem volt már teljesen épp így behúzott egyet.

-          Jaj, drágaságom. – mondta fájdalmasan Ren. Olyan aranyosak voltak így ketten. Kimivel mi is lehetnénk most ilyen boldogok, ha nem hinné el azt a sok hülyeséget.

-          Fay. Mi van ezzel a… Ki is az a srác? Umberto! Nah, vele. – kezdte Fer.

-          Csak ismét be akar próbálkozni. Nem sok sikerrel.

-          És miért vesztetek össze?

Nem válaszoltam, csak elsírtam magam. Ren megölelt. Kimentek a konyhába és ott elmesélt neki mindent.

A kanapén feküdtem és gondolkodtam. Mi lenne a helyes út? Mit tegyek? Ha maradok Finnországban folyton összefuthatok vele. Viszont ha eljövök akkor a nagyiék nem örülnének. És ha elmesélném nekik? Lehet megértenének, és könnyebben engednének el. De, hova mennék? Renata-t biztos nem akarom most ezzel zavarni. De, a gipsz miatt még nem lehetek egyedül se. Várjunk csak! Azt hiszem… tudom a megoldást!