Délután a Tv-ben néztem valamit, mikor kopogtak. Mentem nyitni az ajtót. Kimi állt ott. Be akartam csukni, de nem engedte.

-          Várj! Hallgass meg, kérlek!

-          Mit hallgassak meg? Megint le akarsz feküdni velem, mert nem találtál mást, aki ennyire idióta?

-          Nem! Kérlek…

-          Jaj… - szédültem meg, és dőltem neki a falnak. Belépett az ajtón.

-          Mi történt? Szédülsz?

-          Nem érzem jól magam. Biztos elkaptam valamit. – hazudtam.

-          Segítek…

-          Ne érj hozzám!

-          Beszéljünk, kérlek.

-          Miről? Hogy eldobtál? Hogy csak arra kellettem neked, hogy ágyba vigyél? Melyik haveroddal fogadtál?

-          ÉN SZERETLEK!

-          Persze! El is higgyem? Te sem hittél bennem! Hogy akarnálak tönkre tenni? Normális vagy? Az életem romokban hevert, mikor találkoztunk! A szüleim meghaltak! Pont azon járt volna az agyam, hogy tegyek tönkre egy embert?

-          Hülye voltam, tudom!

-          Nem, nem hülye! Egy idióta!

-          Jó, egy idióta vadbarom, aki nem is érdemel meg téged! Aki mindig elcseszi a dolgokat! Egy rakás szerencsétlenség! De… ennek ellenére… Szeretlek.

Nem tudtam mit mondjak. Közeledett hozzám, lassan. Már majdnem megcsókolt, mikor nyílt az ajtó. Umberto lépett be egy nagy csokor rózsával a kezében. Kimi nagy szemekkel nézett rá, majd rám pillantott.

-          Ő? Mit akar itt? – suttogta el.

-          Ő…

-          Nem érdekel! – pattant fel. Dühösen nézték egy percig egymást.

-          Mire vársz Räikkönen? Tűnj innen! Ha csak bántani tudod, akkor nincs itt helyed!

-          El is megyek. Miután ezt átadom. – és egy nagyot behúzott neki, mire a padlóra esett Umberto. Kimi megrázta a kezét, és újabb gyilkos pillantást küldött nekem, majd kiment az ajtón.

-          Te jó ég! Jól vagy?

-          Jól. Mit keresett ez itt? – kérdezte idegesen.

-          Bocsánatot…

-          De nem bocsátottál meg neki, igaz?

-          Hát…

-          Helyes! Ne is! Au.

-          Hozok jeget. Ülj le a kanapéra.

-          Oké.

Bementem a konyhába, és kilestem az ablakon. Láttam, amint Kimi a kocsijával épp most hajt el szélsebesen. Egy kis könnycsepp jelent meg a szememben, amit hamar letöröltem, majd jéggel mentem a nappaliba. Leültem Umberto mellé, és a jeget ráraktam az ütés helyére. Teljesen elkalandoztam, Kimi járt a fejemben, mikor Umberto arcát láttam közeledni. Lágyan megcsókolt, majd magához ölelt.

-          Végre ismét együtt…

-          Végre… - mondtam ki, majd az ölelése közben felrémlett Kimi. Nem bírok nélküle élni, de most tudom, vége…

(http://www.youtube.com/watch?v=ib-TlMDnLGY )