Arra ébredtem, hogy valaki átöleli a derekam és a nyakam kényezteti csókokkal.

-          Ne… Korán van még.

-          Jó reggelt virágom.

-          Jó reggelt kedves ausztrál torpedóm.

-          Ausztrál torpedó?

-          Bezony. Tegnap jól bírtad a tempót. Nem is gondoltam volna rólad.

-          Akkor kellemesen csalódtál.

-          Ühüm.

-          Na jó. Ideje felkelni.

-          Ne még! Olyan jó itt!

-          Hát… - ekkor kopogtak az ajtón. Mark sóhajtott egyet, majd puszit adott a számra és felkapott egy boxert. Úgy ment ajtót nyitni. Eldőltem az ágyban. Ismerős hangot hallottam. De hisz ez… FERNANDO!

(Sebastian)

Kopogtam Erikáék szobájánál. Pár pillanat múlva nyílt az ajtó. Maxi volt az lelkesen. Elvigyorodtam.

-          Áh, csak Sebi az! – és bevágta előttem az ajtót. Értetlenül néztem és ismét kopogtam. Ema nyitott ajtót.

-          Szia. Bocsi. Maxi mást várt.

-          Hát azt vettem észre. Erika merre van?

-          Nem tudjuk.

-          Nem?

-          Tegnap elment kiszellőztetni a fejét, és nem tért vissza.

-          Értem…

-          Sziasztok! – köszönt Fer, majd ment Mark szobája felé.

-          Azért bejössz kicsi német?

-          Ha nem csapod rám az ajtót, igen.

-          Nem csapom rád.

-          Köszönöm. Megtisztelsz vele.

-          Hello Sebike!

-          Szia Noncsi. Hm, mit csinálsz?

-          Bundás kenyér. De te nem kapsz!

-          Miért? Noncsi! Olyan csinos vagy ma is.

-          De te meg elhízol drága, és Horner az én fejem szedi le, amiért meghizlalom a popsid!

-          Nem veszi észre!

-          Jaj, Noncsi! Egyet csinálj neki! Itt a feje felett az a híres angyal glória.

-          Oké. Egy picit kapsz!

-          Jeee! Ti vagytok a legédesebbek!